Hirdetés

koncert.lap.hu / Külföldi világsztárok következő koncertjei Magyarországon 2014-ben

Külföldi világsztárok következő koncertjei Magyarországon 2014-ben

Sick Of It All (USA) 2014. július 22., kedd 19:00 - 22:00 Budapest Park, Nagyszínpad Jegyárak: 06.22-ig: 2999 Ft 07.21-ig: 3699 Ft 07.22-én: 4499 Ft (csak a helyszínen) Cím: 1095 Budapest, Soroksári út 60. Tel: +36 (30) 702 29 19 (nyitvatartási időben elérhető) Email: park@budapestpark.hu

Szinte napra pontosan fél évvel januári, Monster Magnettel közös koncertje után a japán doom metal alapvető zenekara, a Church of Misery visszatér Budapestre. A Black Sabbath ázsiai helytartói ezúttal önállóan turnéznak és hajigálják majd mázsás riffjeiket a Dunába az A38 Hajó tetőteraszáról. A lassan húsz éves Church of Misery az egyik legkomolyabb versenyző a doom metal ázsiai térfelén, méghozzá a lehető legklasszikusabb, első generációs vonalon. A hihetetlen trapézgatyákban, szűk jakókban feszítő, hippiszemüveges arcok mintha csak egy hatvanas évek végi flower power magazin címlapjáról ugrottak volna le – ehhez képest karcos stonerrel kevert gyilkos doomot tolnak. És nem csak zenéjük utal vissza folyton a Black Sabbathre, de például első lemezük címe (Master of Brutality) is egyértelmű megidézése a Master of Realitynek. Persze a Church of Misery jóval több egyszerű BS-epigonnál: kegyetlen és nagyszabású zenéje, súlyos koncertjei a legjobbak közé emelik. És mindezt a lehető legnagyobb következetességgel teszik: lemezeik borítóiról nem maradhatnak le a legkifinomultabb tömeg- és sorozatgyilkosok, és nem túl bonyolult, de annál hatásosabb filozófiájukat már az első lemezen világgá kürtölték: „Gyűlöljük a divatot! Gyűlöljük a cégeket! Gyűlöljük a stoner szót! Halál a hamis stonerekre! ÉS LEGYEN DOOM!” Ennél többet mi sem tehetünk hozzá: a négy japán a lehető legkomolyabb doom metal esttel sokkolja a majd Budapest déli kerületeit az A38 tetőteraszán. A zenekar tagjai Fukaszava Hideki: ének, billentyűsök Kavabe Ikuma: gitár Mikami Tacu: basszusgitár Narita Junyi: dob Lemezek Master of Brutality, 2001 The Second Coming, 2004 Vol.1, 2007 Houses of the Unholy, 2009 Thy Kingdom Scum, 2013

Orquesta Buena Vista Social Club® „ADIOS TOUR” világzenei búcsúkoncert 2014. július 26. szombat 20:00 Margitszigeti Szabadtéri Színpad (2 óra, szünet nélkül) A zenekar meseszerű története a Castro előtti időkre nyúlik vissza, amikor a Buena Vista és a hozzá hasonló, főleg feketéket tömörítő klubok jellemezték a társadalmi életet. A nosztalgikus, idilli életérzés megtestesülései voltak, a nagy beszélgetések, kártyapartik, szivarsodrások és az autentikus kubai muzsika szigetei. Tizenhat évi nemzetközi színpadi szereplés, több tíz millió eladott lemez, számos díj, siker és csillogás után a zenekar bejelentette a visszavonulását. A legendás zenészveteránok, leszármazottjaik és neves muzsikusok utoljára kerekednek fel, hogy elbúcsúzzanak a közönségtől. A 2014-es Adios Tour búcsúturné Franciaországból indul, Dél-Afrikában és Amerikában folytatódik, majd 2015-ben egy egész Kubát átszelő koncertsorozatot követően Havannában ér véget. Magyarországra Csehország, Hollandia, Bulgária és Románia után érkeznek, ahol egyedül a Margitszigeten, a tavalyi nagy sikerű koncert helyszínen lépnek fel újra, utolsó alkalommal.

Csupán nagyon keveseknek sikerül tizenhat évesen abszolút világsztárrá válni, Joss Stone azonban kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik. Még 2004-ben a You Had Me című slágerrel és az azt követő milliós eladásokat produkáló második albumával nemzetközi szinten is berobbanó hölgy ugyanis egy csapásra az évtized vezető énekesnői közé katapultált úgy, hogy a még ki sem lépett a tini korból. Igaz, a hatalmas felhajtás az angol származású művésznő képességei alapján egyáltalán nem volt meglepő: Stone ugyanis karizmatikus dalszerzői képességével, lehengerlő színpadi jelenlétével és elementáris erejű, a soul műfajának legszebb hagyományait idéző orgánumával könnyedén lenyűgözte a közönségét, egyértelműen előkészítve a terepet az olyan díváknak, mint Amy Winehouse vagy épp Adele. Stone népszerűsége pedig a későbbiekben sem csökkent, sőt, épp ellenkezőleg. Az énekesnő ugyanis kezdeti tündöklése óta sorra szállítja a sikeresebbnél sikeresebb stúdióalbumokat, amelyek közül majdnem mindnek sikerült beférkőznie az amerikai és a brit nagylemez-lista élbolyába - kereskedelmi szempontból is igazolva az ifjú titán mérhetetlen tehetségét, amely néhány esztendő alatt a bolygó egyik legtöbbre tartott előadójává varázsolta őt. E pozíciója pedig a milliós lemezeladások, a sorra megdöntött rekordok és a polcon sorakozó Grammy-díjak alapján valószínűleg az elkövetkezendőkben csak szilárdulni fog. Joss Stone ráadásul napjainkban talán még aktuálisabb, mint az elmúlt néhány esztendőben. Legutóbbi lemeze, a 2012 The Soul Sessions Volume 2 megjelenése ugyanis illő megünneplése volt az énekesnő addigi karrierének, ami még kilenc évvel azelőtt a közel azonos című The Soul Sessions debutalbummal indult. Remek alkalom kívánkozik tehát arra június 29-én a Budapest Park színpadán, hogy egy forró hangulatú koncert keretében lerójuk tiszteletünket a művész előtt, aki annyi ideje bűvöl el minket markáns és erőteljes, mégis nőies előadásmódjával - melyből az utókor könnyűzenéje is merített egy óriási kanállal.

Dallamosság, lázadás, energia - kezdődhetne így akár a Skid Row, akár az Ignite jellemzése. “És mindketten fellépnek a 2014-es FEZEN fesztiválon” - tehetjük hozzá büszkén. A hosszú haj és a szegecselt bőr volt akkor még a jelkép, és a heavy jelző is járt a metal elé, amikor pár New Jersey-i srác elhatározta, hogy meghódítja a világot. Ők voltak a SKID ROW. Sikerült, a nyolcvanas évek végére top tizes slágerekkel, arany- és többszörör platinalemezekkel büszkélkedhettek: "18 and Life”, “I Remember You” vagy a “Youth Gone Wild” mind-mind világsláger lett. Övék volt világ, a lázadás győzött, és már nem volt miért harcolniuk - ezért egymás ellen fordultak. 1996-ban feloszlott a zenekar. Most már szerencsére tudjuk, hogy csak ideiglenesen, a két alapító, Rachel Bolan és Dave Sabo a 2000-es évekre talpraállította a zenekart, és a felkelés azóta is folytatódik… 2013-ban kezdték meg egy kislemez sorozat kiadását United World Rebellion címmel, a nem egészen egy éve megjelent első kiadványt hamarosan több is követi. Augusztus 2-án, szombaton a FEZEN színpadán is hallhatjuk az új darabokat, de természetesen egy Skid row koncert sem múlhat el a régi slágerek nélkül.

Az extrém videoklipjeiről és őrült fellépéseiről is híres dél-afrikai Die Antwoord sok év után újra Magyarországra érkezik és augusztus 5-én a Budapest Parkban koncertezik. A négytagú - akik közül a frontember szerepét a Ninja művésznév mögé rejtőző Watkin Tudor Jones tölti be - rap-rave banda 2008-ban alakult Fokvárosban. A különleges zenei projekt egyik fő ihletforrása a zef, egy dél afrikai stílusirányzat. A zef szó azaz „az alapvető stílus”nem csak a zenére korlátozódik, hanem egy komplex életérzést takar. Legegyszerűbben azonban a zenén keresztül definiálhatjuk, amelyre jellemző az afrikai törzsi zenei elemek és modern hangzás kombinálása. A zenekar tagjainak állítása szerint korábbi zenei munkásságuk csak egyfajta kísérletezés volt, azonban amit valójában kerestek azt ebben a formációban találták meg: a Die Antwoord a válasz arra a kérdésre, hogy miben is valósítsák meg önmagukat. 2012-ben a Ten$ion című nagylemezükkel szakítottak kiadójukkal, ami nem tudta hová tenni a munkásságukat és mindvégig csodabogárként kezelte őket. Legújabb albumuk is saját kiadásban jelent meg június 3-án, melyről az első videoklip az Emir Kusturica által ihletett Pitbull Terrier című dalhoz készült és május 20-án látott napvilágot. A rajongók örömére a csapat továbbra is a tőlük elvárt és megszokott már-már bizarr képsorokat vonultatta fel, melyek erős vizuális élményként viszik csúcsra a dal élményfaktorát. A korábbi videókban is fellelhető abszurd jelenetek tökéletes harmóniában vannak a csapat zenei irányvonalával és összességében markánsan fémjelzik karakterüket. Felvételeikhez hasonlóan az élő koncertek során sem feltétlenül a konformizmus uralkodik a színpadon. Feltűnő, olykor meghökkentő fellépő ruhák, szokatlan show elemek és egyedülálló koreográfia tarkítják a produkciót. A magyar közönség 2010-ben már átélhette a rap-rave őrület minden szépségét, mikor is a csapat a Szigeten csapott óriási bulit most terveik szerint még ezt is túl fogják szárnyalni a Budapest Parkban.

Mondhatnánk azt, hogy „az elektronikus gothic folk” legnagyobb egyénisége... de a szűkös műfaji meghatározások helyett inkább azt mondjuk, hogy a kortárs popzene egyik legérzékenyebb előadója, komor hangulatú, atmoszférikus balladák szerzője, aki nemrég még a Queens Of The Stone Age-dzsel turnézott, és akinek népszerűségét az idei Trónok harca-trailer az egekbe emelte: egyszóval Chelsea Wolfe először Magyarországon. Előttük Birtalan Áron különleges projektje, a Ghosts & Scholars tartja bemutatkozó koncertjét. Chelsea Wolfe (US) A negyedik lemzét tavaly megjelentető Chelsea Wolfe-nál érzékenyebb dalszerző-előadót nehezen lehetne mondani napjaink könnyűzenéjében. A nagyon jellemző című (Pain Is Beauty – A Fájdalom a Szépség) negyedik albumát tavaly megjelentető énekesnőt rengetegen hasonlítják az A38 Hajón már felléppett Zola Jesushoz (olyannyira, hogy a közel egy időben feltűnt két művésznőt azonnal ellátták a „new goth girls” címkével. Mások az Igazi Artpopot emlegetik, és az A38-on júniusban fellépő Glasserrel állítják párhuzamba. Akárhogy is van, Chelsea Wolfe jellgzetes, összetéveszthetelen hangja, világa egészen különleges színt képvisel a kortárs popban. Alapvetően folkra épülő, de a gothic rockkal kacérkodó, helyenként súlyos drone-hatásokkal operáló dalai, sötét hangulatú, fájdalmas, témái, sebezhetősége, érzékenysége komoly rajongótábort szerzett neki. Az A38-on nemrég fellépett Mark Lanegan is felfigyelt rá, pontosabban a Wolfe korábbi stílusával némiképp szakító, Unknown Rooms című akusztikus dalgyűjteményre, amelyről nem csupán feldolgozta a Flatlands című nyitószámot, de duettet is énekelt Chelsea Wolfe-fal. Valószínűleg Lanegan ajánlotta be régi barátainak, a Queens Of The Stone Age tagjainak, ami azzal járt, hogy Chelsea Wolfe együttesével előzenekar lett a QOTSA idei turnéján. De még jellemzőbb, hogy a Trónok harca várva várt negydik évadának előzetese is Wolfe legfrisseb lemezének nyitószámát, a Feral Love-ot használja aláfestő zenének. A választás hibátlan: Chelsea Wolfe sötét hangulatú számai tökéletesen illeszkednek a tévésorozat atmoszférájához. A Feral Love-hoz emellett Chelsea Wolfe is elkészítette a maga, cseppet sem kevésbé nyomasztó klipjét, a kliprendező-veterán Mark Pellington közreműködésével: a klip egyben beharangozója a Pain Is Beauty számaira készült egyórás filmnek. A kortárs art-pop egyik legfontosabb, legkülönlegesebb előadója zenekarával először Magyarországon: klubkoncerten az A38 Hajón! A zenekar tagjai Chelsea Wolfe: ének, gitár Kevin Dockter: gitár Ben Chisholm: billentyűsök, basszusgitár Andrea Calderon: hegedű Patrick Shiroishi: fúvósok Dylan Fujioka: dob Lemezek The Grime and the Glow, 2010 Ἀποκάλυψις, 2011 Unknown Rooms, 2012 Pain Is Beauty, 2013

Boban & Marko Markovics Orkestar: Örömzene világzenei koncert-show (2 és fél óra, egy szünettel) Nem túlzunk, ha azt állítjuk, Európa talán legnépszerűbb fúvószenekara ad koncertet a Margitszigeten. Boban és fia, Marko mindent elértek, amit zenekar elérhet a világnak e szegletében; több százezer eladott lemez, klub- és fesztiválkoncertek százai. Rajongók tízezrei követik örömzenélésüket, bárhol is játszanak Európa országaiban. Boban Markovics első trombitáját a homokban felejtette, miközben barátaival játszott, és inkább focista szeretett volna lenni, mint zenész. Édesapja 10 éves korában leültette, és közölte vele: a végzete márpedig az, hogy trombitás legyen. Mindennek már 40 éve. Idei budapesti nagykoncertjük apropóját az adja, hogy Boban Markovics ebben az évben ünnepli az 50. születésnapját. Kerek évforduló ez a Balkán Trombitakirályának, akinek kedvenc országa Magyarország. Itt adta élete legszebb koncertjeit, itt lépett fel legtöbbet és itt van a legnagyobb felhatás a koncertjei körül. Legyenek részesei az örömzenélés ünnepének, az örökifjú Boban Markovics és zenekarának nyári koncertjén! Engedjék meg, hogy elkalauzolják önöket a szerb, török, roma, zsidó jegyeket összefonó, improvizatív muzsikájukkal a fülledt Balkán világába.

Amerika egyik legnépszerűbb, több tíz milliós lemezeladási mutatókkal büszkélkedő pop-punk bandája, a kaliforniai Blink-182 hosszú várakozás után először a Szigeten mutatja meg erejét Magyarországon népes és mindenre elszánt hazai rajongótáborának. Nincs két éve, hogy Travis Barkerék rövid ideig parkolópályán lévő zenekar alapításának huszadik évfordulóját ünnepelték, a buli azóta tart és végre hozzánk is elért; most jött el az idő, hogy a nyár legnagyobb fesztiválján egy frenetikus zúzás keretében élőben szólaljanak meg a kilencvenes évek végének, illetve a kétezres évek elejének mindenki által betéve ismert punk slágerei: az All The Small Things, a First Date, az I Miss You, a Stay Together For The Kids és a The Rock Show. Legfontosabb pillanat A zenekart 1992 nyarán hívta életre a San Diego vonzáskörzetében lévő Powey-ban Mark Hoppus énekes-basszeros, Scott Raynor dobos és Tom DeLonge énekes-gitáros. Ebben a formában a banda csak a hírhedt '98-as amerikai turnéjukig létezett, ekkor az alkoholproblémákkal küzdő Raynor helyett Travis Barker lett a Blink-182 dobosa. Amikor a váltás megtörtént, a Blink-182 már relatíve sikeresnek számított hazájában, de nemzetközi hírnévre egy évvel később tettek szert a legendás Enema of the State albummal, melyből világszerte tizenöt millió példányt adtak el. Hasonlóan kirobbanóan jól teljesített az eladások és a slágerlistás helyezések tekintetében a két évvel később kiadott Take Off Your Pants and Jacket, sőt a 2003-ban megjelent, a zenekar nevét viselő ötödik stúdióalbum is, ennek ellenére 2005 elején az együttes tagjai bejelentették, hogy határozatlan időre felfüggesztik működésüket. 2008 szeptemberében Travis Barker súlyos, de a Blink-182 szempontjából szerencsés kimenetelű repülőgép balesete, valamint egykori producerük, Jerry Finn halála újra közel hozta őket egymáshoz, ismét elkezdtek koncertezni, és 2011 szeptemberben új albumot is készítettek Neighborhoods címmel. Visszatérésük óta szinte megállás nélkül koncerteznek, de a hírek szerint 2014 egy részét a stúdióban, nem pedig a turnébuszban töltik majd.

Stílusteremtő zenekar a kaliforniai Palm Desertből. Rakkolós és kábító, súlyos, riff-központú rock zenét játszanak, az együttes alapítója és karizmatikus vezetője, a zseniális Josh Homme irányításával. A stoner rock ikonjai fennállásuk során eddig hat nagy hatású albumot készítettek. Legutóbbi nagylemezük megjelenésére rajongóiknak több mint fél évtizedet kell várniuk, de kétség nem fér hozzá; megérte türelmesnek lenniük, hiszen a …Like Clockworkkel a QOTSA visszatérése minden képzeletet felülmúlt. Tavaly népes hazai rajongótáboruk vágya teljesült be azzal, hogy bálványaik végre felléptek Magyarországon. Homme-ék kirobbanó formában játszottak, így nem volt érdemes nagy tétben ellene fogadni, hogy tízből tíz hívő, aki részt vett a katartikus eseményen, ne fogadná kitörő lelkesedéssel, ha a következő évben újra láthatná őket élőben. Ha a QOTSA-ról van szó nem a telhetetlenség, hanem az önmegtartóztatás az igazi bűn: feloldozást alóla csak azok nyerhetnek, akik az idei fesztiválszezonban, ezúttal a Szigeten köszöntik Josh Homme légióját. Legfontosabb pillanat Josh Homme a Kyuss 1995-ös feloszlása után először a The Screaming Trees-zel turnézott, majd saját zenekart alapított, a Gamma Rayt. Mivel ezt a nevet már a nyolcvanas évek végén lefoglalta egy német power metal alakulat, Homme gárdája változtatott, és Queens of the Stone Age-ként folytatták tovább. Soha nem akartak királyok lenni, ugyanis bevallottan irtóztak a páncéloktól, a csatabárdoktól és az izmozástól, helyette - és nagyon helyesen - inkább úgy döntöttek, hogy királynők lesznek, akik elcsábítják a királyok csajait, míg azok egymás dögönyözésével vannak elfoglalva. Bemutatkozó '98-as albumuk mérsékelt siker volt, az áttörést a két évvel később megjelent Rated R hozta meg, melyet többek között az NME olvasói 2000 legjobb lemezének választottak. Kereskedelmileg legsikeresebb, egyben legismertebb munkájuk a 2002-es Songs for the Deaf; a lemezből csak az Egyesült Államokban majdnem egymillió példányt adtak el. Jelentős átalakulás után a következő állomás az eladások tekintetében szintén szépen teljesítő Lullabies to Parlyze volt, majd jött az Era Vulgaris, melynek 2007-es megjelenése után Homme-ék hat évig nem készítettek új nagylemezt.

A kilencvenes évek közepén öntudatára ébredt, a világ spanyol ajkú országaiban máig töretlenül népszerű madridi ska-punk együttes. Zenéjük végtelenül életvidám, pörgő ritmusú, minden hangjával a hétköznapi konformizmus ellen lázad, akárcsak provokatív dalszövegeik, melyek kérlelhetetlenül őszinte és társadalomkritikus üzeneteket hordoznak. Kiállásuk extrém, eddig hét nagylemezük jelent meg, a színpadon pedig náluk intenzívebb produkcióra csak kevés zenekar képes; erről már saját szemünkkel többször is meggyőződhettünk a Szigeten, ahová idén ismét visszatérnek, hogy megizzasszanak minket. Legfontosabb pillanat 1994-ben alakultak meg a madridi Vallecas-ban, a spanyol főváros egyik munkásnegyedében. Első közimádatnak örvendő számuk, a Como un rayo Vallecas-hoz köthető, a negyed futballcsapatának, a Rayo Vallecano-nak indulójaként rázta meg Madridot, második albumukról, az 1996-os El vais del obrero-ról a Cannabis (Legalización) csapott oda a legjobban és igazi sláger lett - persze nem konzumértelemben. Egy évvel később az Eurosis-szal léptek ki a nemzetközi porondra, Európán kívül Latin-Amerikában is turnéztak. Máig legsikeresebb lemezük az új millennium hajnalán kijött, korábbi munkáikhoz képest is sokkal radikálisabb hangvételű Planeta Eskoira, melyet két évvel később rajongóik szerint legkiforrottabb, illetve legváltozatosabb lemezük, a ¡Que corra la voz! követett. Ezzel az albummal jártak először hazánkban, és ezt követően még számtalan alkalommal vezényeltek le itthon tömegeket megmozgató bulikat. Legemlékezetesebb Szigetes koncertjük 2005-ben volt, amikor a gólyalábakon és Bush-álarcokban színpadon zendülő spanyolok mindenki bánatára bejelentették, hogy nem kívánnak tovább együtt zenélni, meghatározatlan időre felfüggesztve Ska-P akkor már tíz éve tartó forradalmát. Szerencsére utólag kiderült; ez volt az egyetlen kijelentésük, amit nem gondoltak komolyan.

Egyetlen szigetlakónak sem kell bemutatni Brian Molko-t és elpusztíthatatlan együttesét, a Placebo-t: az alternatív kultúra zenei szabásmintáit két évtizede meghatározó zenekar egyike azon kevés, hazánkba visszajáró külföldi előadóknak, akiket egységesen tisztel és imád mindenki, aki legalább egy tized másodpercet eltöltött már a Szigeten. A világon egyedülálló módon a Placebo és magyar közönsége közötti szerelem nem egyoldalú kapcsolat, hanem kölcsönös szimpátián és rajongáson alapuló, bensőséges viszony; többször kiderült a nálunk megrendezett Placebo koncerteken, hogy a több mint tíz milliós lemezeladási mutatókkal rendelkező londoni alakulatot ugyanolyan gyengéd érzelmek fűzik hozzánk, mint minket őhozzájuk. Idén a kötelék tovább erősödik; Molko és társasága az örökös szigetes tagságra hajtva 2014-ben sem hagyja ki kedvenc fesztiválját, hanem új lemezük, a Loud Like Love számaival felkavart repertoárjukkal csavarnak még egyet szívünkön.

Rajongói a legfiatalabb partygeneráció messiásaként bálványozzák, míg kritikusai az antizenei apokalipszis tébolyult lemezlovasaként tekintenek rá. Sonny Moore, napjaink legismertebb elektronikus zenésze, egy kaliforniai srác, aki úgy lett világhírű, hogy szimplán jó akarta érezni magát. Elementáris hangerejű és másodpercenként más-más hangmintákkal ingerlő zenéje maga az összeloopolt neodadaizmus, sítlusa alapvetően a dubstephez köthető, annak sötét, markánsan basszusközpontú és agresszív irányzatát képviselik, de képtelenség kizárólagosan egy műfajhoz társítani őket. Mágikus hatalmuk pont utóbbi tételhez köthető: Skrillex a ma létező könnyűzenei irányzatok legerősebb és legjellegzetesebb stílusjegyeit felhasználva ollózza össze 100%-ig partykompatibilis szuperanyagait. Legfontosabb pillanat Saját elmondása szerint Moore tizennégy éves kora óta készít elektronikus zenéket, első lemezei a Fat of the Land volt a Prodigy-től és a Come To Daddy Aphex Twintől, de zenei fejlődésére komolyabb hatást gyakoroltak Marilyn Manson és Trent Reznor munkái is. Ennek ellenére csak négy évvel később kezdett el DJ-zni MySpace-univerzumban ismert fedőnevén, azaz Skrillex-ként. Elsőként az Atlantic Records kínált neki szerződést, ahol 2009-ben jelentette meg első kislemezét még Sonny néven, azonban bemutatkozó stúdióalbumának megjelenését jogi viták miatt a kiadó több hónapra elhalasztotta. Skrillex vérmérsékletéhez egyáltalán nem passzolt ez a halasztás, nem is beszélve arról, hogy a kiadótól kapott előleget régen felélte, és jelentős, több tízezer dollárra rúgó tartozásai voltak, ezért próba szerencse alapon My Name Is Skrillex című EP-jét MySpace oldalán kezdte el terjeszteni. Az ingyenesen hozzáférhető anyag hatalmas siker lett, több százezren töltötték le, ezért nem meglepő, hogy Skrillexre egyből lecsapott a világhírű kanadai elektronikus zenész, Deadmau5, aki leigazolta őt kiadójához, és közös turnéra invitálta. Skrillex a turnéval hatalmasat kaszált, milliók ismerték meg a nevét, egy nap alatt vissza tudta fizetni tartozásait, a mau5trapnél megjelent Scary Monsters and Nice Sprites-ból pedig nemcsak több százezer példányt adtak el, hanem alkotója két díjat is nyert vele a 2012 februárjában megrendezett Grammy-gálán, ahol nem mellesleg ő kapta az év remixért járó elismerést is. A következő évben ismételt és még három arany gramofont tehetett be a vitrinjébe.

Ha csak egyetlen hölgyet láthatnátok az idei Sziget fesztiválon – ki lenne az? Beyoncé? Hm. Lady Gaga? Hmm-hmm. Miley Cyrus? Hmmm. Minden nagy fesztivál kívánságlistájára kell egy olyan fiatal, tehetséges és extravagáns popénekesnő, aki nem megosztja a közönséget, hanem egyesíti, azért, mert annyira vonzó, annyira cool, annyira tud énekelni, és még annyi minden mást is tud. Lily Allen pontosan ilyen karakter; öt éve már, hogy utoljára nálunk járt, közvetlenségével, őszinte bájával és emlékezetes színpadi show-jával lopta be magát a magyar közönség szívébe, és idén is mindent be fog vetni annak érdekében, hogy az ujja köré csavarja a rá kíváncsi tömegeket - a legkevesebb, amit várunk tőle, hogy készülő harmadik szólólemezéből ízelítőt ad nekünk.

Simon Green zenéje maga a legtisztább és legátszellemültebb transzcendentális meditáció. A természetes, minden körülmények között kockázat nélkül élvezhető tudatmódosulás megtapasztalása szinte felfoghatatlan boldogsággal, határtalan eufóriával ér fel, örömfaktora csak ahhoz a végtelenül pozitív reakcióhoz mérhető, mellyel rajongói a downtempo és a trip-hop műfajt megreformáló elektronikus zenész új albumát, a The North Borders-t tavaly áprilisban fogadták. A brightoni elektronikus zenész és producer, a Ninja Tune kiadó büszkesége Leeds-ben született és csak a húszas évei elején költözött Brightonba, ahol elsőként egy helyi független kiadó, a Tru Thoughts jelentette meg munkáit, köztük a bemutatkozó Animal Magic-et: az album hangszerelését, produceri munkáit és zenei világát Green teljesen egyedül végezte el, illetve tervezte meg. 2001-ben igazolt le a Ninja Tune-hoz, mely kiadóhoz első náluk megjelent nagylemeze, a Dial 'M' for Monkey óta hűséges maradt. Az albumot egy komplett zenekart maga mellé toborozva turnéztatta meg Európa legnagyobb fesztiváljain, majd Amon Tobinnal együtt az USA-t is bevették.

Húsz év van mögöttük, de máig az újkori metál kultúra legfontosabb zenekarának számítanak, olyan halhatatlan intézménynek és univerzális referenciapontnak, akiknek munkáira rajongók milliói és előadók generációi hivatkoznak. A kilencvenes évek közepén újradefiniálták a metál zenét, több tíz millió lemezt adtak el, két Grammy-díjat nyertek, és nem utolsó sorban olyan halhatatlan slágereket írtak, mint a Blind, a Freak on a Leash, vagy a Falling Away From Me. Zenéjük sokat változott az új évezredben, de a jellegzetes kornos hangzás mindmáig örök és elpusztíthatatlan, akárcsak Jonathan Davis, James 'Munky' Shaffer és Reginald 'Fieldy' Arvizu triásza. Legutoljára dubstep-központú metál őrületükkel, a The Path of Totality-val romboltak a Szigeten, azóta kiadtak egy újabb albumot The Paradigm Shift címmel, így eddig is bődületes repertoárjuk további húzós elemekkel bővült, nem is beszélve arról, hogy a bandából hosszú időre kilépő gitáros, Brian 'Head' Welch ez alkalomból visszatért a Korn kötelékébe.

Fellépéseiken minden alkalommal több tízezer ember őrjöng, több millió rajongójuk van világszerte, és nélkülük itthon már szinte el sem képzelhető egy őrületes nyári fesztiválszezon. Az elmúlt húsz év egyik legsikeresebb, legnépszerűbb és legveszettebb brit elektronikus zenei alakulata, a Prodigy 2014-ban ezúttal ismét a Szigeten veszi kezelésbe fanatikus magyar rajongótáborát; garantált, hogy a Keith Flint és társai még a korábbi jelenéseket is felülmúló, szédületes és megveszekedett show-val szegezik majd a tömeget a fesztivál legnagyobb színpada elé pláne, hogy köztudott, műhelyükben már egy ideje dolgoznak új lemezükön. Liam Howlették a kilencvenes évek elején, a big beat forradalom előestéjén olyan mindenki által ismert, halhatatlan slágereket állítottak elő, mint a Voodoo People, a Smack My Bitch Up vagy a Firestarter. Teljesítményük szinte egyedülálló az elektronikus zenék történetében: lemezeikből huszonöt millió példánynál is többet adtak el világszerte. Legsikeresebb munkájuk a Fat of the Land, mellyel korábbi milliós tarolásaikat is felülmúlták, behúzták az összes eladási és díjbesöprési rekordot, köztük 1999-ben a leggyorsabban elkapkodott lemeznek járó Guinness Rekord-bejegyzést. Első három lemezüket minden mérvadó popkult archívum az első vonalban említi; legyen szó a Rolling Stone magazin által összeállított, a kilencvenes évek legfontosabb albumait tartalmazó listáról, a brit Q által rögzített legjobb kortárs albumokról, vagy arról az 1001 lemezről, amit halálunk előtt kötelező meghallgatnunk. Természetesen a Prodigy története nemcsak a kilencvenes években elért sikerekről szól, hanem azokról a hódító hadjáratokról is, melyeket a kétezres években elsősorban az Invaders Must Die-t a világon körbehordozva értek el. Ez a 2009-es lemez kijövetelekor rögtön a brit lemezeladási listák élén startolt, és az év végére már több mint egy milliót adtak el belőle. A megjelenéssel nagyjából egy időben elszabaduló Invaders Must Die-turnéval a Prodigy a világ legnagyobb könnyűzenei fesztiváljain jelent meg headlinerként, és minden helyszínen - többek között hazánkban is - hatalmas bulikat vezényeltek le, így egyértelmű, hogy volt mivel feltölteniük első koncertlemezüket, a 2011-es World's On Fire-t.

A ska egyik ékköve 1976-ban Londonban alakult, ami igazából úgy pontos: London Camden Town negyedében. Camden már akkor is éjjel-nappal nyitva tartó városrész volt, ahol az egy főre eső jófejek száma kettő volt, ahol ősidők óta nem csattant el egy pofon a vitatkozók között, innen öltözött egész Bohémia, és itt születtek a legjobb, legélesebb viccek. A legendás Stiff Records zsenijei, a Madness nevű baráti társaság is arra a megfigyelésre építette a programját, hogy a napfény földi alternatívája a jókedv. A Szigeten már többször megmutatták, milyen egy végigtáncolható, végigénekelhető és végigtombolható skabuli, és ez nem lesz másként az idén sem: a Madness, amely idén ismét világjáró körútra indul, azért jön, hogy ha arra van szükség, megváltoztassák az időjárást is

Tradicionális-akusztikus baszk zenei elemek, kásás basszus alapok és euforikus elektronikus hangok a lazulós chillwave tájakról, valamint a tempósabb dubstep-electro frontról. Ezekkel az asszociatív elemekkel lehet felcímkézni a londoni Crystal Fighters szabad ötleteinek jegyzékét, mely annyira komplex és annyi megkapó zenei stílusjegyet foglal magában, hogy jelenleg nincsen párja az alternatív tánczenei univerzumban. Paul Lester, a Guardian újságíróját idézve minden bizonnyal ilyen zenéket játszanának egy baszk kisváros lakói a századfordulón, ha egy időutazó felszerelné őket a huszonegyedik századi hangszerarzenállal. Mikor legutoljára, egész pontosan két évvel ezelőtt nálunk jártak a Szigeten, csak egyetlen lemezre való anyaguk volt: a 2012-es Star of Love-ot a formáció saját kiadóján, a Zirkulo-n keresztül terjesztette az anyagot, amely olyan rangos, nem csak könnyűzenével foglalkozó újságírók agytekervényeit mozgatta meg, mint az Artrocker, a The Fly, a Dazed & Confused, vagy a BBC internetes kiadásának szerzői. A lemezről négy szám is megjelent single-formátumban, az I Love London, a Xtatic Trith, a Plage és az In The Summer, három közülük felkerült a hét legaktuálisabb és legjobb anyagaiból csemegéző BBC Radio 1 listájára, valamint több számítógépes játékban és reklámban hallhattuk őket. 2012 októberében Jon Gooch Feed Me-projektjével szövetkeztek és összehozták a Love Is All I Got című tracket, melyet Deadmau5 kiadója a Mau5trap adott ki. Második lemezük, a Cave Rave tíz vadonatúj munkájukkal tavaly február végén jött ki.

A világhírű walesi énekes ingyenes koncertjével zárul augusztus 23-án a győri Négy Évszak Fesztivál nyári eseménysorozata, melyre több tízezer embert várnak - közölte a város polgármestere szerdán. Borkai Zsolt elmondta, hogy a nagy tömegeket vonzó nyárnyitó koncerthez hasonlóan, jó hangulatú rendezvény készül a város szívében. Több tízezer emberre számítanak, ezért nemcsak a Városháza elé, hanem a Szent István út több pontjára, valamint a Széchenyi térre is kivetítőket helyeznek el. Tom Jones idén nyáron több mint húsz helyszínen lép fel, többek között Londonban, Luxemburgban, Monte Carlóban és Malagában. Az ingyenes győri koncerten az énekes kilenc zenész társaságában lép színpadra. A világhírű zenész Magyarországon 2001-ben, 2009-ben és 2011-ben adott koncertet, valamennyit Budapesten. A fesztivál hagyományosan külföldi előadókkal zárul. Az elmúlt években fellépett már az amerikai Kool and the Gang, a Mandoki Soulmates nevű nemzetközi formáció, tavaly pedig a Dire Straits két tagjából újjá alakult The Straits.

A kétszeres eMeRTon-díjas, Líra-díjas és Louis Armstrong-emlékdíjas Hot Jazz Band nem csak itthon vesz le a lábáról mindenkit, aki a húszas, harmincas, negyvenes évek jazzéért rajong. Európa legjelentősebb tradicionális megmérettetésén, a franciaországi New Orleans Jazzversenyen 53 zenekart megelőzve végeztek az élen, ráadásul a legendás Sacramentói Jazzfesztiválon eddigi hat fellépésük közül két évben is őket szavazták meg a rendezvény legnépszerűbb együttesének. Műsoraik különlegessége, hogy bennük a nagy amerikai szerzők és előadók - Louis Armstrong, Benny Goodman, George Gershwin vagy Duke Ellington - mellett a klasszikus jazzkorszak magyar művészei, Karády Katalin, Kalmár Pál, Latabár Kálmán, Kabos Gyula, Eisemann Mihály vagy Márkus Alfréd is elengedhetetlen szerepet játszanak. Ezen az estén a hangsúly már vendégük személye okán is az amerikai standard-repertoárra helyeződik, hiszen a Hot Jazz Band hazai koncerttörténetének első énekes vendégművészeként fellépő Denise Gordon anyanyelve az angol. Az egzotikus szépségű hölgy felmenői az egykori brit gyarmatról, a karib-tengeri Saint Kitts és Nevis szigetekről származtak, de ő már az Egyesült Királyságban született. Afro-karibi zenei örökségének köszönhetően már kislány korától nyitott volt a gospel, a jazz, a blues, a soul és a spirituálék felé. Gordon a világon mindenütt fellépett már Ausztráliától Zimbabwéig - nagy örömünkre most a H betűt abszolválja. Korábban énekelt II. Erzsébet királynőnek, elnököknek, sőt II. János Pál pápa előtt is. Az est különlegességeként a Hot Jazz Band vezetője, Bényei Tamás duetteket is előad Denise Gordonnal.

A tizenöt éves Budapest Jazz Orchestra nem szorul bemutatásra a hazai jazzkedvelő közönség előtt, de határainkon túl sem kell bizonygatni a csapat elsőrangú mivoltát. Rég hírét vitték a világban a legrégebben alakult hazai professzionális big bandnek olyan nagyságok, mint George Duke, Peter Erskine, Kevin Mahogany, Al Di Meola, Bob Mintzer, Ed Neumeister vagy Ken Peplowski. A kortárs bigband-szerzemények megszólaltatása mellett a BJO mindig fontosnak tartotta a műfaj gyökereit jelentő hagyományok ápolását, igazi szvingmesterek külön-külön és együtt is. Mark Nightingale a londoni zenei élet egyik legkeresettebb sessionzenésze, egyben nemzetközileg elismert és foglalkoztatott szólóharsonás. Változatos és gazdag stílusa révén számtalan filmzenében, tévéműsorban, reklámban szerepelt, de komponált és hangszerelt a Királyi Zeneiskola és a London Symphony Orchestra Brass részére is. Közreműködött Sting, Tom Jones, Robbie Williams lemezein, játszott Henry Mancini, Michel Legrand és Frank Sinatra zenekaraiban. A BJO 2010-ben találkozott vele először, telt házas koncertjük hatalmas siker volt. A közös munka mind a harsonaművész, mind a zenekar számára felejthetetlen élménynek bizonyult, így a BJO számára külön öröm, hogy ismét a brit szólistával készülhet koncertre. A New Orleans Swing 2014 zárókoncertjén hamisítatlan szvingslágerek hangzanak el, helyet kapnak a műsorban Mark Nightingale számára írt kompozíciók, valamint kimondottan erre az alkalomra készülő, új hangszerelések. Erre az előadásra jegyét a Művészetek Palotája saját jegypénztáraiban Edenred Ticket Culture & Sport- és Top Prémium ajándékutalvány, Sodexo Kultúra-, Bónusz és Ajándékutalvány, Puebla Ajándék- és Kultúra utalvány, Kultúra- és Ajándék Erzsébet-utalvány, Művészetek Palotája ajándékutalvány ellenében, valamint a SZÉP-kártya szabadidő keretének terhére is megvásárolhatja.

Az amerikai punk-rock és újhullám színtér úttörője, a 40. születésnapját idén ünneplő Blondie szeptember 9-én a Papp László Budapest Sportarénában ad koncertet - tájékoztatta a fellépést szervező Live Nation szerdán az MTI-t. Mint írták, a Blondie első aktív és sikeres korszakát követően másfél évtizedes szünetet tartott, ám 1999-es visszatérést követően újra a csúcson van. Az alapítók közül hárman, Debbie Harry énekesnő, a zenekarvezető Chris Stein (gitár, basszusgitár) és Clem Burke (dob, ütőhangszerek) ma is a csapatban zenélnek. Az együtteshez az utóbbi években csatlakozott három zenész: Leigh Foxx basszusgitáros, Matt Katz-Bohen billentyűs, valamint Tommy Kessler gitáros. A Blondie idén különleges, dupla CD-s válogatással és világkörüli turnéval ünnepli 40. születésnapját: a Blondie 4(0) Ever című anyag néhány hete került a boltokba. Egyik része egy válogatás, amelynek címe Ghosts of Download, a másik fele a Deluxe Redux: Greatest Hits a legnagyobb slágereik újból rögzített felvételeinek gyűjteménye. A Blondie még sohasem járt Budapesten, szeptember 9-én először lép magyar közönség elé. Az elmúlt négy évtizedben a Blondie az amerikai könnyűzene meghatározó formációjává vált, de nemcsak a zenét, hanem a divatot és a művészetet is befolyásolta, elsősorban az extravagáns, örökifjú, ma is szexi szőke énekesnő, Debbie Harry révén. Ahogy egy kritika fogalmazott, a Blondie egy tiszteletlen Lower East Side-i punk bandából New York szókimondó nemzetközi nagykövetévé vált. A Blondie négy évtized alatt tíz stúdióalbumot, négy koncertlemezt, 14 válogatást, három remixanyagot és 36 kislemezt készített. Becslések szerint mintegy 40 millió albumot adott el, és olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Heart of Glass, az Atomic, a Rapture, a Sunday Girl, a Call Me, a The Tide Is High vagy a másfél évtizeddel ezelőtti emlékezetes visszatérő szám, a Maria. 2006-ban a Rock and Roll Hírességek Csarnokába is bekerültek. Debbie Harry a hatvanas években pincérnőként, gogo-táncosként és Playboy-modellként kezdte, a Blondie mellett sikeres szólólemezeket készített, és több mint harminc filmben szerepelt.

A progresszív rock nagy csillagai, akik a King Crimson és a Muse között félúton teszik fergetegessé azt a szabad szárnyalást, amely a hetvenes évek óta a világ populációjának a jelentős része számára a szabadság szó értelmét adják. Spock's Beard (USA) Spocknak volt-e szakálla? Teheti fel a kérdést az egyszeri Star Trek rajongó, és az igazi fanatikusok emlékeznek is arra az egyedüli, egy párhuzamos univerzumban játszódó epizódra, ahol a vulkáni csillagflotta tiszt valóban kecskeszakállt viselt. Egy kivételesen jól sikerült, átmulatott éjszaka után érezték magukat úgy a Morse fivérek, mintha már-már ők is egy másik univerzumban lennének, és végül ez a merész gondolat lett zenekaruk nevének ihletője is – így született meg 1992-ben a Spock’s Beard (Spock szakálla). A név ma már önálló életre kelt, és a zenekar a progresszív rockzene egyik rangos képviselőjévé vált, mely ugyanazt a progresszív érzést viszi át a hard rock zenébe, amit a Dream Theater a metalba vagy a Flower Kings a rockzenébe. Az együttes eddig 10 stúdióalbumon tárta a nagyközönség elé a Genesis vagy éppen a Yes által is inspirált dalait, a 11. kiadvány pedig az április 1-én megjelenő Brief Nocturnes and Dreamless Sleep lesz. Ez a lemez lesz a 2011-ben kialakult új felállás első közös munkája, hiszen az alapító gitáros, Alan Morse és a basszeros, Dave Meros, valamint a ’96-ban csatlakozott Ryo Okumoto billentyűs mellé ekkor csatlakozott Ted Leonard énekes, valamint egy régi ismerős, Jimmy Keegan dobos. “Jimmy már több mint 10 éve dobol a koncertjeinken – mondta el Meros –, de ez az első alkalom, hogy a stúdióba is velünk tartott. Egyszerre nagyon kreatív és halálpontos zenész, és ráadásul elképesztő jó hangja van, így összességében a csatlakozása egyértelműen új dimenziókat nyit meg a banda előtt. Ted egy olyan énekes, aki számos különböző stílusban képes használni a hangját, így arra is meglett volna a lehetőség, hogy valami egészen szokatlant hozzon a zenekarba. Köszönhetően annak, hogy már az első perctől ráérzett a Spock’s Beard hangulatára, végeredményben az énekbetétei is olyanok, mintha már évek óta velünk játszana. Az új lemezt hallgatva pedig az is kiderül, hogy Ted bizony gitárosnak sem utolsó.” – folytatta az új tagok bemutatását Meros. A kiadványon egy régi barát és egykori alapító, Neal Morse is felbukkan, igaz, „csak” dalszerzői szerepkörben. “Al és Neal testvérek, és természetesen folyamatosan tartják a kapcsolatot. Így történt, hogy Neal egyszer besegített fivérének néhány ötlet kidolgozásában, és végül az Afterthoughts és a Waiting For Me közös szerzeményként születtek meg.” – kommentálta Meros. Az új album sok újdonságot tartogathat a Spock’s Beard régi rajongóinak is, hiszen a megújult felállású banda eddig feltáratlan, új zenei területekre evez. A Brief Nocturnes friss hangzásához az is hozzájárult, hogy a zenészeknek majd egy év állt rendelkezésre a dalok kidolgozásához. A már említett Afterthoughts című dal négyrészes ének-harmóniájával kétségkívül az egyik csúcspont, egyben a lemezeken átívelő Thoughts (gondolatok)-sorozat legújabb eleme. A Submerged című dal pedig eredetileg Ted szólólemezén is szerepelt, de potenciális stadionrock nótaként az új albumra is felkerült, melyből ízelítőt kapunk az alábbi videó segítségével. A gondosan kimunkált daloknál a zenészek figyeltek arra, hogy minden lemezen hallható mozzanat pontosan előadható legyen élőben is, így biztosak lehetünk benne, hogy az A38 Hajó színpadán is éppúgy hangzik majd el minden, ahogy a lemezen is hallható. Az új kiadvány fifikás, provokatív és meglepő egyben, így a régi slágerekkel együtt minden adott lesz ahhoz, hogy május 12-én egy remek koncertet láthassunk - mely éppen annyira lehet hihetetlen élmény, mintha Spocknak szakálla lenne.

Hidrogénszőke haj. Több mint harmincmillió eladott album. Világszerte nyolcvannál is több begyűjtött nemzetközi elismerés. Techno zene. Hardcore live show. 20 év. SCOOTER. Szeptember 12-én a Budapest Park nagyszínpadán.

Richie ezen az estén ismét bebizonyítja, hogy rászolgált, nem csak „a világ egyik legjobb gitárosa” címre, de még sokkal többre: olyan sokoldalú művész ő, aki a félelmetes gitártudás mellett világklasszis hanggal is meg van áldva, emellett remek hangmérnök és producer is. Richie Kotzen (USA) Minden azzal kezdődött, hogy Richie Kotzen hétéves korában elkezdett elektromos gitáron játszani szülővárosában, a pennsylvaniai Readingben. Tizenkét éves volt, mikor megalakította első együttesét, koncerteztek mindenfelé Pennsylvaniában, Delaware-ben és New Jerseyben. Mikor betöltötte a tizennyolcat, nyugatra utazott: San Franciscóban, a Shrapnel Recordsnál rögzítette első albumát. Ugyanebben az éveben Kotzen megjelent egy csomó magazin, köztük a Guitar World címlapján, melynek olvasói beválasztották az év három legjobb gitárosa közé. Miután három albumot készített a Shrapnelnél, átköltözött Los Angelesbe, s épphogy kilépve a tinédzser korból csatlakozott a sokszoros platinalemezes glam metál bandához a Poisonhoz, s elkezdődött az álomutazás: részt vett a Native Tongue című lemez felételein, valamint a világkörüli lemezbemutató turnén. 1999-ben S tanley Clarkkal, a dzsesszlegendával megalakította a Vertu nevű formációt. Készítettek egy albumot, a nyarat Európában töltötték: játszottak a Montreux Jazz Festivalon és más fesztiválokon. Ugyanebben az évben a rendkívül népszerű rockbandához, a Mr. Bighez csatlakozott, számos koncert és két stúdiólemez erejéig. Richie továbbra is nagyszerű szólóalbumokat készít, és turnézik a világban; rengeteg országban szupersztárnak tartják, stadionokban, fesztiválokon és klubokban játszik. Olyan közismert zenészekkel dolgozott együtt, mint Gene Simmons a KISS-ből, és Keanue Reeves (Dogstar), itt is ott is feltűnt, színpadon, TV adásokban. Könyvek, magazinok és weblapok emlegetik a vilá egyik legjobb gitárosaként! A trió felállása Richie Kotzen: gitár, vokál Pat Torpey: dob Johnny Griparic: basszusgitár Richie Kotzen Richie Kotzen a MySpace-en Zöldáram Az A38 Zöldárammal működik Környezetbarát, megújuló energiaforrásokból származó villamos energia. 5.900.- Ft Jegyár kedvezményes elővételben 2014. augusztus 1.-ig 6.500.- Ft Jegyár elővételben 2014. szeptember 24.-ig 6.500.- Ft Jegyár Info pult Biztonsági előírások Jogi információk Technika Partnerek és támogatók Impresszum RSS Otp Visa Mastercard Mobile American Express A38 Hajó Budapest Petőfi híd, budai hídfő info@a38.hu Jegypénztár / Infopult (06 1) 464 39 40 H-V: 8-22h ill. programzárásig Étterem (06 1) 464 39 46 H-Szo: 11-23h A nyitva tartási információk tájékoztató jellegűek. A programváltoztatás jogát fenntartjuk. Twitter

“In The Red” European Tour CRUCIFIED BARBARA SUPERCHARGER JUNKSTARS 2014. október 1. 19:00 Dürer Kert jegyár: 3.000.- www.concerto.hu

A kiváló német heavy/power metal zenekar, melynek nagy szerepe volt a német heavy metal színtér kialakulásában karizmatikus vezetőjével, az alapító Peavy Wagnerrel remek formában érkezik a Hajóra. Rage (DE) A Rage története 1984-re nyúlik vissza, mikor debütáló lemezük megjelent Prayers of Steel címmel. Hamar megszerették a zenekar dalait, folyamatosan koncerteztek, ennek is köszönhető, hogy az 1992-es Trapped-del már a nemzetközi áttörést is elkönyvelhették. Úttörő szerepet játszottak a klasszikus heavy metal és a szimfonikus zene összeházasításában, s lemezeik a német heavy/power metal alapjait jelentik. 1998-ban csatlakozott Victor Smolski a zenekarba, aki egy kivételes gitáros és már rengeteg számban csodálhattuk dalszerzői képességeit is. 2004-ben már a 20 éves évfordulójukat ünnepelték, amit többek között egy rendkívül igényes DVD őriz. Az eddigi legerősebb felállással is ekkor büszkélkedhetett a banda: Peavy Wagner, Victor Smolski és Mike Terrana játszott együtt. Két évvel később teltházas turnéval járták végig újfent Európát, amikor ismét bizonyíthattak a magyar rajongóknak, hogy minden koncertjük élményszámba megy: ilyen feszesen és precízen kevés zenekar tud együttjátszani, mindenféle felesleges külsőségektől mentesen. A 2006-os év végén búcsúzott a Rage-től Mike Terrana, ám a helyére érkező André Hilgers hamar megmutatta, hogy méltó utód került a megüresedett dobosi posztra. Friss ötleteket hozott és a lendületes élő szerepléseknek is meghatározó részévé vált. A legújabb lemezükkel - Strings to a Web, megjelenés február 5-én! - egy újabb mesterművet szállítanak Peavy-ék az előzetesek alapján. Az lemez a trió történetének egy újabb kiemelkedő darabja lehet, ami a zenekar ígérete szerint a hihetetlen 25 éves karrier minden jelentősebb arcát megmutatja: fémes heavy metal klasszikus és progresszív elemekkel, egészen az erőteljes thrash őrületekig. A mágikus hármas tehát minden kétséget kizáróan remek formában van, Peavey hangja és Victor Smolski gitárjátéka továbbra is a két fő védjegye a zenekarnak. Aki vevő egy igazán erőteljes power metal bulira, annak mindenképpen ott a helye a Hajón.

Három évvel a Suicide Silence előtt adott koncertjét, valamint a tavalyi Rockmaratonos fesztiválfellépését követően végre főzenekarként tér vissza Magyarországra a Sumerian Records egyik legszigorúbb djent/metalcore zenekara, az After The Burial. A Wolves Within európai lemezbemutató turnéján – ami október 30-án jut el az A38 Hajóra – a Monuments, a Dead Letter Circus, valamint a Tides From Nebula kísérik majd Justin Lowe zenekarát. Erre a koncertre 30 db kombinált jegyet árusítunk 7000 forintos áron amelyek az Animals As Leaders koncrtre is érvényesek. After The Burial (US) Az igazán emlékezetes lemezeknek három jellemzője van: hogy derült égből villámcsapásként kerülnek elő, és nemcsak pillanatok alatt hódítják meg a szakmát és a közönséget egyaránt, hanem évek múltán is gyakran hivatkozott referenciaként tekint rá mindenki. Ilyen volt hat évvel ezelőtt a Rareform is, az After The Burial áttörést meghozó albuma, ami egy teljesen új színt hozott a kurrens extrémzenei világba. A két gitáros, Trent Hafdahl és Justin Lowe által megírt és producelt anyag mind megszólalását, mind hangzásvilágát tekitnve is egy példamutató anyag volt, hiszen az After The Burial az egyik első olyan formáció volt, amelyik a technikás és dallamos, komplex gitártémákat nyolchúros hangszereken, tompított nullázásokkal oldotta fel, ezáltal is összekötve számtalan, addig meglévő keményzenei hagyományt. A svéd death metal, a Meshuggah rigorózus groove-jai, a metalcore progresszívebb, metalközpontú dalszerkezetei és az atmoszférateremtő aláfestő szőnyegek összjátéka hallatán már csak hónapok kérdése volt, hogy a djent fogalma megszülethessen, amivel szemben mindmáig sajátos kapcsolata van a zenekarnak. Ugyan az In Dreams című nagylemez – amit Budapesten is bemutatott a formáció – valóban közelebb állt ahhoz a szigorú kimértséghez, amivel könnyű lett volna egy kalap alá venni az ATB-t a gombamód elszaporodott követőkkel, a Wolves Within visszaállította azt az egyensúlyt, amiben a heavy metaltól sem idegenkedő, kidolgozott gitártémák megtarthatják saját arculatukat a tördelt ütemek közé ágyazva. Így hát ereje teljében lévő zenekarként tér vissza három év után a fővárosba az After The Burial, hogy megmutassák az A38 Hajó kifogástalan hangrendszerén keresztül: még mindig nem tudják letaszítani őket a trónról. Monuments (UK) Ha van olyan djent zenekar, amelyiknek mindig be kell bizonyítania, hogy ha el is esik a ringben, és rászámolnak, kilencnél mindig feláll és visszaüt, az biztosan a brit Monuments. Az első EP-jét 2010-ben megjelentető formációnak ugyanis olyan hányattatott sors jutott, hogy ennek tükrében felértékelődik annak a ténye, hogy 2014-ben már meg is jelenhet Európa egyik legizgalmasabb progresszív metalzenekarának friss nagylemeze. Elég csak visszagondolni arra, hogy a Century Media által megjelentetett Gnosis – ami mindmáig az egész hangzásvilág egyik legszerethetőbb lemeze lett – énekeskeresési problémái miatt milyen nehezen láthatott napvilágot, de az sem könnyítette meg a zenekar dolgát, amikor az albumot feléneklő Matt Rose (aki az Enter Shikarival is közreműködő The Quemistsben is érdekelt) kiszállt a Monumentsből, és törölte a zenekar teljes YouTube-csatornáját. A formáció azonban nem keseredett el, és az Ever Fortright, a The Haarp Machine, valamint a korai Periphery révén ismert énekest, Chris Barrettót kérték fel a folytatásra, aki addigra már épp rögzítette szaxofonszólóit a legutóbbi Tesseract albumra is. Chrisszel kiegészülve egy új fejezet kezdődött a zenekar életében, a The Amanuensis című friss album dalai pedig már kellően megismerhetők lesznek az októberi koncertig ahhoz, hogy a közönség egy emberként énekelje azokat a Monumentsszel. Dead Letter Circus (AU) Az ausztrál progresszív rock az utóbbi öt-tíz évben különálló fogalommá nőhette ki magát a nemzetközi szakzsargonban, amiről olyan előadók gondoskodtak, mint a Karnivool, a Cog, a The Butterfly Effect, vagy épp a Dead Letter Circus. A korai Muse teatralitásával és nagyívű dallamszerkezeteivel közvetetten rokonítható, de annál sokkan komplexebb dalszerkezetekben és sajátosabb atmoszférában kiteljesedő hangzást magáénak tudó zenekar 2007-es EP-jével gondoskodott arról, hogy az emberek megjegyezzék a Dead Letter Circus nevet, és az azóta megjelent két nagylemez csak tovább erősítette ezt a törekvést. Ezért is örömteli, hogy a zenekar becsatlakozhatott az alábbi, hozzánk október 30-án eljutó Európa-turnéra, mert végre élőben is találkozhatnak a hazai ínyencek napjaink egyik legmarkánsabb hangzásvilágú progresszív rock pionírjával.

MICHAEL BUBLÉ BEJELENTETTE, HOGY LÁTVÁNYOS KONCERTJÉT 2014-BEN BUDAPESTRE IS ELHOZZA Az énekes újabb helyszínekkel bővítette európai turnéját, november 2-án a magyar rajongók is láthatják végre a BudapestArénában! Jegyértékesítés április 21-ig csak webshopon keresztül. Michael Bublé - kanadai énekes, dalszerző és színész. Rögtön bemutatkozó albumával már top10-be került a kanadai és az angol slágerlistán is. Világszinten 2005-ös lemezével, az It's Time című anyaggal, valamint a 2007-es Call Me Irresponsible CD-jével vált ismertté, utóbbi vezette a kanadai, az angol, az amerikai, az ausztrál és több európai ország slágerlistáját is. Bublé 2009-es, Crazy Love lemeze 3 napnyi árusítás után rögtön az amerikai lista első helyén kezdett, hasonlóan a két évvel későbbi karácsonyi albumához. Legújabb anyaga, a To Be Loved a kanadai szupersztár zsínórban negyedik listavezető albuma. Michael Bublé. A többszörös Grammy nyertes művész, aki több mint 50 millió albumot adott el eddig, évtizednyi karrierje során. A fickó, aki elbűvöli a közönséget. Az énekes, aki teltházas koncereket ad, és utolsó turnéján több mint 2 millió rajongó tombolt. Most ismét úton van hatodik, To Be Loved stúdióalbumával, hogy elkápráztassa közönségét az egész világon. “ Nagyon izgatott vagyok, hogy ismét útra keltünk és énekelhetek a rajogóknak...eltartott egy ideig, de kipihentük magunkat és újra készen állunk rá, hogy óriási bulit csapjunk minden este a színpadon" - nyilatkozta a turné kapcsán Bublé.

Gondolj egy ausztrál rockzenekarra! Jó, nem ARRA, hanem egy másikra, aminek budapesti klubkoncertjének nagyobb realitása van! Igen, a megfejtés az Airbourne, ami tavaly nyáron már zúzott egyet az A38 Hajó... szervezésében a Club 202-ben, mert árvíz miatt el kellett költöztetni a koncertet. Most itt az idő, hogy a vintage rockból és stonerből összegyúrt, masszív zenekar visszatérjen, ezúttal már az A38-ra. És azért, hogy 2014 novembere igazi riff-mennyország legyen Budapesten, a koncertre korlátozott számban közös jegy is váltható a német Kadavar egy héttel korábbi fellépésével.

DARK TRANQUILLITY - Uniformity Tour - AMORAL ACYL LEHMANN 2014. november 16., 18:00 Dürer Kert, Budapest jegyár: 4900 Ft / november 1-től 5900 Ft

December 1. a deathcore nagy ünnepe lesz: a Budapesten pár éve elsöprő koncertet adó, karizmatikus frontemberének tavalyelőtti halálát nem egykönnyen kiheverő Suicide Silence nagyszabású európai turnén mutatja be júliusban megjelenő új nagylemezét. Új énekes, régi erő: a You Can't Stop Me a legsúlyosabb SS-hagyományokat követi, és nem kétséges, hogy a két előzenekarral kiegészülő koncert egyszerre lesz méltó tisztelgés Mitch Lucker emléke előtt, és egy ismét magára találó együttes kimeríthetetlen energiáinak bizonyítéka. Suicide Silence (US) Ha egyetlen szóban akarnánk összefoglalni a Suicide Silence pályáját, azt mondanánk: „üstökösszerű”, és ebben az esetben ez igazán nem lenne üres újságírói túlzás. Ahogy a zenekar néhány tagcsere után berobbant a deathcore-t, de tágabban az egész extrém metált újraértelmező-felforgató The Cleansinggel, az párját ritkítja. A könyörtelen és kompromisszummentes album, az arról hörgő-üvöltő death-math-black metal mindenki teljes megrökönyödésére a Billboard 100-ban nyitott, és a siker csúcsaira katapultálta a Suicide Silence-t, meg a lemezt kiadó Century Mediát. Addig a deathcore kevesek szűk körű ügye volt – az SS bebizonyította, hogy a legextrémebb műfajok képviselői is betörhetnek a mainstreambe, anélkül hogy eladnák magukat vagy hiteltelenné válnának. A következő lemez már a Billboard 40-be érkezett. A trú metálarcok csak hüledeztek, de el kellett ismerniük, hogy a Suicide Silence nem tett semmiféle engedményt: ugyanaz a letaglózó brutalitás, változatos műfajkezelés, amit egyrészt a karizmatikus frontember, Mitch Lucker elképesztő intenzitású jelenléte, másrészt a félelmetes zenekari virtuozitás tart össze. És a Suicide Silence még ennél is magasabbra tudta tenni a lécet: a harmadik albumról a You Only Live Once, nem kis részt a hozzá készült zseniális klipnek köszönhetően harmincötmilliós nézettséget szedett össze a YouTube-on – extrém metálban addig ilyesmi elképzelhetetlen volt. 2012 októberében aztán brutális körülmények között szakadt meg a sikersorozat: Lucker motorbalesetet szenvedett, és néhány nap múlva belehalt sérüléseibe. Sokak számára a Suicide Silence egyet jelentett a frontemberrel, és a zenekarnak is közel egy évébe telt, amíg úgy-ahogy kiheverte halálát. Közben 2012 decemberében megtartotta a metáltörténelem egyik legszomorúbb koncertjét, a nagyon kifejező A vég a kezdet címmel. Ezen jó pár deathcore énekes adta elő a Suicide Silence számait, köztük az All Shall Parish frontembere, Hernan 'Eddie' Hermida. Egy évvel később pedig bejelentették, hogy a zenekar kiadja az emlékkoncertet DVD-n, ezzel mintegy lezárva a Lucker-korszakot, és új anyag írásába kezd, az új frontember pedig nem más lesz, mint Hermida. Így érkeztünk el a mai naphoz: az extrém metál történetének talán negnagyobb várakozással övezett lemeze, a Suicide Silence visszatérő albuma július 11-én jelenik meg a Nuclear Blastnél. Az együttes pedig, immár Hermidával, nagyszabású turnéra indul, ami december 1-jén érkezik Budapestre, az A38 Hajóra. A zenekar tagjai Eddie Hermida: ének Chris Garza: gitár Mark Heylmun: gitár Dan Kenny: basszusgitár Alex Lopez: dob Lemezek You Can't Stop Me, 2014 The Black Crown, 2011 No Time to Bleed, 2009 The Cleansing, 2007 Thy Art Is Murder (AUS) Az egyik előzenekar, a Thy Art Is Murder 2006-ban alakult Sydneyben, és az ausztrál deathcore színtér egyik legelismertebb formációja. Nem véletlen, hogy legutóbbi, 2012-es albumát már a metál egyik legnagyobb és legelismertebb kiadója, a Nuclear Blast jelentette meg. Ennek köszönhetően persze jó nagyot ugrott a technikás deathcore-együttes népszerűsége, sokan már előre sopánkodtak, hogy az európai turné elkerüli Budapestet – nos, bár a nyári turnén valóban nem jön a zenekar, a Suicide Silence előtt élőben lehet megvizsgálni, hogyan is pörgetik a déli féltekén a blastbeateket. A zenekar tagjai Chris McMahon: ének Andy Marsh: gitár Sean Delander: basszusgitár Lee Stanton: dob Lemezek The Adversary, 2010 Hate, 2012 Fit For An Autopsy (US) Három éve debütált nagylemezen a Nate Johnson (lásd még Through The Eyes Of The Dead és/vagy Premonitions of War) által vezetett FFAA, méghozzá igen impozánsan. Ha valaki esetleg lemaradt róla, három szóban így lehetne az anyagot jellemezni: letépi az arcod. Azóta a ritmusszekció leváltásra került, és az új fiúknak (Shane Slade basszer és Josean Orta dobos) nem kis dolgot kellett véghezvinni, ha az volt a céljuk hogy az elődök által diktált gyilkos tempót megtartsák, ne adj isten, fokozzák, ami viszont, természetesen sikerült így az FFAA másdik lemezésvel is bebizpnyította, amelyen a kíméletlenség mellett a kiállísások, tempóváltások, és mérhetetlen erejű és brutalitású szövegek is méltán bizonyították, hogy bizony ez napjaink legbrutálisabb deathcore zenekara.

Abba: The Show Szeged, Városi Sportcsarnok, 2014. december 29. (hétfő), 19 óra

Január 24-én a budapesti Petőfi Csarnokban lép felNemrég ,egérkezett a klip is az augusztusban megjelenő új Dragonforce album nyitódalához, a The Game-hez. Még a Trivium főnöke, Matt Heafy is szerepel a nótában. Az még június elején derült ki, hogy új dobos, egy olasz srác érkezett a brit Dragonforce soraiba. Dave Mackintosh még feldobolta az augusztus közepén megjelenő Maximum Overload lemezt, de egyéb tervei miatt 11 év után kiszállt a csapatból. Dave helyét Gee (Luigi) Anzalone vette át, aki korábban a prog/thrash vonalas torinói Braindamage-ben és a kaliforniai thrasher Kill Ritual zenekarban dobolt. Gee játéka a Kill Ritual tavasszal kiadott második albumán (The Eyes Of Medusa) hallható. a Dragonforce a szimfo-metalos holland Epica vendégeként.

Thomas Anders and Modern Talking Band Koncert 2015 Budapest Syma Csarnok, 2015. január 10. (szombat), 20 óra

Meghatározás:

Itt a látogató a külföldi sztárok koncertjei Budapesten, külföldi sztárok koncertjei Magyarországon, magyarországi koncertek 2010-ben, budapesti koncertek 2010-ben, koncertek Magyarországon 2010-ben, koncertek 2010-ben, rock koncertek Budapesten 2010-ben koncertjeit találja meg.

Itt a látogató a külföldi sztárok koncertjei Budapesten, külföldi sztárok koncertjei Magyarországon, magyarországi koncertek 2010-ben, budapesti koncertek 2010-ben, koncertek Magyarországon 2010-ben, koncertek 2010-ben, rock koncertek Budapesten 2010-ben koncertjeit találja meg.

Szponzorált hirdetések

Hírlevél

Ön azt választotta, hogy az alábbi linkhez hibajelzést küld a lap.hu oldal szerkesztőjének. Kérjük, írja meg a szerkesztőnek a megjegyzés mezőbe, hogy miért találja a lenti linket hibásnak, illetve adja meg e-mail címét, hogy az észrevételére reagálhassunk!

Hibás link:
Hibás URL:
Hibás link doboza: Külföldi világsztárok következő koncertjei Magyarországon 2014-ben
Név:
 
E-mail cím:
 
Megjegyzés:
Biztonsági kód:
 
Mégsem  Elküldés