koncert.lap.hu / Koncertbeszámolók Rock (Archív)

Törvényszerűen eljut minden zenekar oda, hogy már nem tud (vagy akar) új albumot kiadni, de koncertezni viszont muszáj, mert a rajongók, szponzorok és a lemezcégek is elvárják tőlük. Így történt a Rammstein-nel is, akik a Made in Germany 1995-2011 nevű Best of válogatással jöttek el hozzánk.

Prince után két nappal a Judas Priest is két és fél órás koncerten lépett fel a Szigeten. Méghozzá könnyen lehet, hogy utoljára Magyarországon. Felért-e saját emlékművéhez a heavy metal egyik legnagyobbja, illetve van-e férfiasabb férfi Rob Halfordnál a világon?

Valami teljesen varázslatos dolog történt az Epitaph elnevezésű turnéján Budapestet is elérő Judas Priest koncertjén csütörtök este. Soha korábban nem voltam még JP koncerten, a klipeken kívül koncertfelvételekkel sem szórakoztattam magam soha, így csak sejtéseim, részleges információim voltak a fellépéseikről, elvárásom semmi.

Sting minden bizonnyal unja azokat a dalokat, amelyeket harminc éve játszik. Hogy ő is élvezze a koncerteket, ne csak a közönség, lenyomott egy komplett szimfonikus zenekart a torkunkon. És mi élveztük.

Budapest – Igazi rocklegenda lépett szerda este a Papp László Budapest Sportaréna színpadára: Roger Waters, a Pink Floyd egykori alapító tagja tavaly szeptemberben Amerikában indult turnéja magyarországi állomásán is egykori zenekara 1979-ben megjelent, The Wall című dupla albumának anyagát adta elő.

Az Iron Maiden szombat esti szigetes koncertje valószínűleg nem a pozitív hangon emlegetett események sorát fogja erősíteni. Sajnos. A zenekar igyekezett, az idő jó volt, a közönség szép számban eljött, de nem elégült ki elvárható mértékben.

Két óra húsz percen keresztül játszott a Puskás Ferenc Stadion csaknem 40 ezer főnyi közönségének péntek este a Metallica. A koncerten az időjárás kegyes, a technika viszont inkább kegyetlen volt a hallgatósághoz. A zenekar pedig elvégezte, amiért jött: szemelvényeket adott elő a közel három évtizedes pályafutás alatt termetesre hízott életműből, megpróbálva egyszerre kiszolgálni azokat, akik a Kill 'Em Allnál, meg azokat is, akik a Death Magneticnél kapcsolódtak be a show-ba.

Tizenegy évet kellett várni az újabb hazai koncertre. Az együttes kora este érkezett Ferihegyre, a buli után James Hetfield és bandája már indult is haza.

Megint teltházas koncertet láthatott a magyar közönség. A Metallica újabb látogatása alkalmával is megmozgatta a heavy metal rajongók egész testét. James Hetfield és bandája nem hazudtolta meg régi önmagát.

Elérte utolsó állomását is a Nine Inch Nails utolsó világ körüli turnéja, a Wave Goodbye Tour. Trent Reznor nem hagyja abba a zenélést, de a Nine Inch Nailsszel végleg befejezte a koncertezést. A NIN-vezér korábban azt nyilatkozta, hogy egy hosszabb szünet után még visszatérhet a színpadra, a turné befejeztével azonban mintha véglegesnek tűnne az elhatározás a befejezést illetően. Az utolsó Nine Inch Nails-koncertre Los Angelesben került sor, ahol egy három órás monstre szettel búcsúzott rajongóitól az indusztriális rock egyik legsikeresebb formációja.

A zenekar szeptember 10-én a Los Angeles-i Wiltern Színházban zárta le Wave Goodbye című búcsúturnéját. „Ennyi volt. Nem turnézunk többé Nine Inch Nails néven, de mindnyájan zenélni fogunk továbbra is." - mondta végszóként Trent Reznor. A zenekar különleges vendégeket is színpadra invitált - többek közt a new wave-legendát Gary Numant, a Jane's Addiction gitárosát, Dave Navarrót és a zenekar egykori kültag-zongoristáját, Mike Garsont.

Ha azt a kissé vicces szóösszetételt hallom, hogy indusztriális metal, rögtön szigorú tekintetű férfiembereket vizionálok, akik olajtól csillogó, izmos-inas testtel csépelik hangszereiket egy kiégett gyárépületben, amely pont úgy fest, mint az első Alien komor telepeinek és a valóban apokaliptikus Ózdi Kohászati Üzemek keveréke, s közben rendületlenül villódzik a stroboszkóp, a miheztartás végett. Nem is járok messze az igazságtól, ez a rétegműfaj csakugyan az efféle hangulati elemekre (is) épít, még ha nem ilyen direkten... Noha nem a Nine Inch Nails találta fel a spanyolviaszt, az már bizonyos, hogy a ’94-ben napvilágot látott The Downward Spiral lemez egyszeriben a nagyközönség felé is megnyitotta a kapukat az „ipari rock” (metal) számára. (Ettől még a zenekarvezető Trent Reznor elhatárolódik az indusztriális címkétől, szerinte ugyanis nekik igen kevés közük van e műfajhoz, azon kívül, hogy zaj van a zenéjükben, és zaj van az igazi, az „old school” ipari bandák zenéjében is.) A Reznor által 1988-ban életre hívott amerikai együttes tulajdonképpen maga A Trent Reznor Projekt, hisz ő a producer, a dalszerző, a frontember, az Agy. És nem kevés Grammy-díj, illetve több mint 20 millió eladott album büszke tulajdonosa. A szép című debütálást (Pretty Hate Machine) a bizarr történeteiről ismert brit horror/fantasy író, Clive Barker inspirálta, háromszoros platina lett belőle, majd jöttek a betiltott klipek (egy gép által megerőszakolt, majd meggyilkolt emberrel, többek közt), aztán a definitív The Downward Spiral, amely csak úgy ontotta a világslágereket: Closer, Hurt, March Of The Pigs – a mai napig szerves részei a koncertprogramnak. (Nem kis fegyvertény, hogy a Closer egyik remix-verzióját a Hetedik című film főcímzenéjéhez is felhasználták!) Sztárzenekarrá vált a NIN, egymást követték a stúdiókorongok és a remix-kiadványok. Nemrégiben pedig Reznor kijelentette: befejezi, vége a dalnak...

Több ezer ember előtt kezdte meg koncertjét a Scorpions este kilenckor a Syma Csarnokban: a lassan már veteránnak számító német rockegyüttes legutóbbi, Humanity Hour One című lemezét mutatta be. Igaz, már nem Rock in Rio-méretű koncerteket adnak, de még csak a Monsters of Rock nagyságát sem éri el a mostani, de azért mégis több ezren, nagyjából hatezren voltak kíváncsiak a hannoveri együttes fellépésére: ez persze nem meglepő, hiszen jó ideje nem jártak nálunk. Pedig az átlagosnál barátibb viszonyt ápolnak velünk már csak az Omega miatt is: annak idején a hetvenes években, amikor még ők voltak az Omega előzenekara, olyan jól összebartákoztak, hogy 1994-ben aztán Klaus Meine és Rudolf Schenker néhány szám erejéig vendégeskedett az Omegával a Népstadionban.

A rocker kolléga bizony összerogyott. Még el sem kezdődött a koncert, már elszenderült a Főnix Csarnok küzdőterén. Sajnálhatja, azóta sajnálja is bizonyára. Mert nem akármilyen élményt aludt át. A Nightwish debreceni fellépését... Az az igazság, hogy már a kora délután is jó volt, hiszen kellemesen bizsergető napfényben lehetett indulni a Főnix Csarnok felé. A koncert előtt azonban volt még egy kis tennivaló: néhány, már az esti focimeccsre hangoló Loki-szurkoló társaságában drukkolni a DVSC-Aquaticum lányainak a Magyar Kupa döntőjébe jutásért. Nos, a siker nem marad el, a lányok rendesen elpáholták a Kiskunhalast.

Sokezren bosszankodtak az elmúlt hónapokban az AC/DC budapesti koncertje miatt, és miután lezajlott a nagy esemény, sajnos csakis további sót lehet dörgölni azok sebeibe, akiknek nem volt szerencséjük, és lemaradtak az ausztrál ötösről: Angus Young és társai az Arénában a szórakoztatás magasiskoláját mutatták be. Magyarországon simán benne van a pakliban, hogy a koncertlátogató a drágább A-kategóriás állójeggyel is ugyanonnan szemlélődhet majd a küzdőtéren, mint az olcsóbbat megvásárlók, ezúttal azonban nem így történt: a szélesebbre vett küzdőtér egyharmadát leválasztották, így az első blokkba tényleg csak az juthatott be, akinek oda szólt a belépője. A sold out egyébként nem kifejezés arra a tömegre, ami összegyűlt ezen az estén, az Aréna vélhetően nézőszámrekordot hozott, és mivel a megjelentek közül több százan döntöttek úgy, hogy Angus-féle vörösen villogó ördögszarvakkal fokozzák még tovább a hangulatot, a nézősereg egy jelentős hányada karácsonyfadíszként villódzott a félhomályban. Az AC/DC előtt játszani egyszerre hálás és hálátlan szerep: hálás, mert minden este tízezreknek lehet bemutatkozni, és hálátlan, mert a tízezrek nagyrészét alapvetően nem nagyon érdekli más, csak a főattrakció, Angus Youngék mellett nem igazán lehet labdába rúgni. A brit The Answer fazonra olyan, hogy a White Stripes-féle korszerű köntösbe öltöztetett rock’n’rollért rajongó 17 évesnek sem kell kínosan feszengenie a haverok előtt, ha hallgatja őket, de a zene stílusa összességében semmiben sem különbözik a 35-40 évvel ezelőtti nagyokétól: szimpla jammelős blues rock Free, Rolling Stones, Led Zeppelin és (naná) AC/DC sémákból, ami kiválóan megfelel arra, hogy hangulatot csináljon élőben, saját jogon azonban soha az életben nem fognak ekkora helyeken játszani.

Órák alatt telt meg hónapokkal ezelőtt a Papp László Sportaréna, amikor kiderült, hogy első önálló budapesti koncertjén lép fel majd ott az AC/DC. A rockandroll ausztrál őstípus-zenekara másfél órás koncertet adott hétfőn Budapesten, az embereknek villogó szarvak voltak a fejükön, a stadionnak pedig tökei nőttek. Ezen lehet persze nevetni is, de nem árt vigyázni sem. Mert mi is az a tök? Az AC/DC már akkor jelen volt, amikor még nem is volt a színpadon, hanem helyette egy belfasti rockzenekar, aminek az a neve, hogy The Answer. Mely együttes énekese egy Robert Plant-klón, méghozzá egyenesen 1974-ből. Az előzenekar hangulatos sztenderdrockjában pedig nem egyszerűen az AC/DC máig ható jelentősége nyilvánult meg, hanem az, hogy ami a mai napig valódi és zsigeri mozgatórugója a rocknak, az negyven éve ugyanaz. A csapat a lehető legdirektebb módon utalt a hetvenes évekre, amikor egy-egy riff vagy motívum a Wizardhoz, a Guns N' Roseshoz, vagy akár a Toolhoz kötötte a zenét (és máris a kilencvenes években járunk, amikor a srácok valószínűleg elkezdtek zenélni), úgyhogy ki is derült: a közös nevező mindig a fehér ember által túlvezérelt elektromos blues.

Koncertet másfél évtizede nem előzött meg akkora felhajtás kis hazánkban, mint a rockveterán AC/DC tegnap esti Arénás koncertjét. A jegyek 26 óra alatt keltek el még októberben, így a jegyüzérek jókat kaszáltak a koncert előtt. Azt ugyan nem értem, hogy ha anno, tíz perccel a jegyirodák nyitása után állóhelyi jegyhez jutottam, az miért nem a színpad elé szól, de ezen a csalódáson viszonylag hamar túltettem magam. A rajongók hosszú tömött sorokban érkeztek már hét órakor, sokan nem átallottak villogó AC/DC feliratú ördögszarvat húzni a fejükre a hecc kedvéért. Az Aréna az ír The Answer félórás bemelegítésére gyakorlatilag már megtelt. A négytagú banda élőben egész jól nyomta a 70-es évek füstjével erősen átitatott muzsikáját.

budapesti koncertmagazin, koncertkritikák, ajánlók, videók, interjúk, olvasói rovat